Te meg Én
Kern András
Összehozta ezt a véletlen,
Nahát! Szép kis baleset!
Hogy éppen Én na és hogy éppen Te.
Váratlanul a sors így fordult
De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!
Összejöttünk, Te meg Én,
Ki mondta azt, hogy ilyen nem volt még,
Nem nagy ügy, csak Te meg Én,
Mi lenne, hogy ha mondjuk elhinnénk?
Túlélhető az elmúlt idő,
Ne félj, soha nincs túl késő.
Ha átölelsz egy kicsikét,
azt eltehetjük emléknek így.
Mondd hogy igen!
Az élet ilyen is tud lenni még,
De hogyha egy nap mégis véget ér, mondd így:
C'est la Vie!
Összejöttünk, van ilyen,
Hogy összejöjjön, ahogy egyszer sem.
Bolondos kis szerelem,
Összevissza ver a szívemben.
Hajnalköd ül a rakpart körül,
A Hold a lábunkhoz ül.
Ha átölelsz egy kicsikét,
azt eltehetjük emléknek így.
Mondd hogy igen!
Az élet ilyet is tud adni még.
Ha el tudod fogadni könnyedén, mondd így:
C'est la Vie! (C'est la Vie!)
Összejöttünk, tudod-e?
Mint furcsa párok kik a filmekben
Eleinte sohase,
De bezzeg végül hogyha kettesben...
Hmm, nem vitás,
A film mindig más
Fáj, hogy a végén még néznénk,
Ám indulnunk kell.
No de miért adnánk fel?