Tivald: Tartozom / ezernyi bókkal. Tartozom / millió csókkal.
Madge: Én elengedem, ha elhiszed, hogy hozzánk tartozol.
Tivald: Ilyen, ha az ördöghöz egy angyal szól.
Madge: Akkor jöttem rá, hogy éjjel sírni utánad
Mind: nagy baki,
Mikor a lányunk előszörre a te neved
Mind: mondta ki.
Tivald: Több, mint hatezer jóéjtpuszival tartozom neki.
Együtt: Bepótolni éveket mennyi idő alatt lehet?
Visszatér-e a régen elmúlt perc?
Vallasd bátran tükrödet! A gyászra még öröm jöhet.
Az emlékek közt igazgyöngyre lelsz.
Madge: Egy masni miatt az óvónővel úgy szállt szembe,
Olyat toppantott, hogy azonnal te jutottál eszembe.
Tivald: Hondurasban unalmasan teltek a hetek.
Azt bántam, hogy nincsen, akit lefröcskölhetek.
Madge: A suliból ne lógjon – kértem, hogy ígérje meg!
De ha füllentesz, a te orrod is éppen így remeg.
Együtt: Bepótolni éveket mennyi idő alatt lehet?
Visszatér-e a régen elmúlt perc?
Vallasd bátran tükrödet! A gyászra még öröm jöhet.
Az emlékek közt igazgyöngyre lelsz.
Mindenki: Ha kicsit is normális, akit megsértettél,
Ha elnézést kérsz, biztos nem hajt el.
Ha mégis azt szajkózza, hogy rossz fát ettél,
Mondd nyugodtan, hogy nem érdekel.
Ínyenc legyél, amíg a szíved ver,
Mert sok romlott étel / figyel a tálcán.
Ha egyszer elmész, ne mondhassa ember:
Hogy nem volt több, mint egy igazi
Hogy nem volt több, mint egy igazi
Hogy nem volt több, mint egy igazi
Basszus: balfácán.
Tivald: Balfácán!