Hajnal tájt ébred fel már évek óta
Nyitott szemmel éri őt a reggel
A keze-lába mintha csak ólomból volna
Csak a kényszerűség súgja azt hogy kelj fel

Lassan öltözik, közben lefő a kávé
A tükörben is csak egy álmos arcot lát
A haja is hull ajkáról lassan kifogy a nóta
A csibészes fütty halk remegésre vált

REFR.
És aztán lassan elindul a busz
Az a hat hengeres régi Ikarusz
Az a 66-os szürkeszín csoda
A hétköznapok öreg vándora

Reggel hatkor pontban a szokott munkapadnál állva
Elmereng a huncut képeken
Olajfoltos sárgult keble egy régi tollas párna
Óh hányszor gondolt rájuk részegen

Kettőkor kapkodva csukja be maga után az ajtót
A terv teljesítve újra
És ha felbőg a motor ő gyorsan elnyomja a csikket
És utolsónak száll fel a tömött buszra

REFR.
És aztán hazaindul lassan az a busz
az a cilinderes régi Ikarusz
az a csörgő zörgő ősrégi csoda
reménytelenségünk záloga

Hazaérve az üres lakás súlyos csendje helyett
Inkább a sarki presszó zaját választja
Némán bólogatva a sok-sok világmegváltáshoz
kabátjában a falat támasztva

Pár decivel később már a szokott ágyban fekszik
S bóbiskolva kuncog a híreken
S az álom mint puha paplan beteríti
S hálót fon köré a végtelen

REFR.
S álmában is elindul az a busz
De ez egy vadonatúj csillogó Ikarusz
És munka után csak Őt viszi haza
S csak neki dübörög a hat henger zaja

REFR.
És reggel újra elindul a busz
Az a hat hengeres régi Ikarusz
És mélyen vájja a betont a nyoma
Mint egy kopott hegyű olcsó ceruza