Mikor a Sors még gyerek volt, csak sejtekkel játszhatott
Aztán jött egy isten és csinált pár állatot
De a Sors kinőtte őket is, komolyabb izgalomra vágyott
Minthogy ki egyen meg kit, meg hogy melyik virágot
Ne porozzák be a méhek és melyik fába csapjon
Holnap a villám a viharban – á, dögunalom…
Aztán a hatodik reggelen ott állt Ádám meztelen
Kóválygott a fák között hasztalan az esztelen
Unalmában ki se verte, csak kolbászolt az Édenkertbe’
Unalmát az Úr is unva bordájából nőt teremte
Az meg rögtön megkíváná a gyümölcsöt, mi tiltva vagyon
Odaszólt, hogy „Ádám, másszá”, az meg mászott – a majom…
Hiába sajnálod, attól még nagyon fáj, hiába vigasztalsz, az se segít már
Szememben annyi csillag táncol, mint az első éjszakán
Hiába zsörtölődsz, most már edd is meg, ha már felküldtél és leszedetted
Piros, mint egy tilos-tábla, de egy gyümölcs nem árthat meg
Hiába bőgicsélsz, attól még elrepedt, pont a bordakosaram felett
De kezemben az a kurva alma, ami annyira kellett
„A java még hátra van – a tudásnak ára van”
Sziszegte a kígyó a fáról vidáman
Egyél és ints búcsút a fáknak
Az a fügefalevél ott jó lesz ruhának
És az az út, azt hiszem, az vezet el innen
Mert itt még elsősegély sincsen
Dobd el a csutkát és légy végre ember
Karolj át, valahogy emelj fel
És a kígyónak szólj, hogy ő is jöhet
Mert egy beszélő kígyó még jól jöhet…
„A java még hátra van – a tudásnak ára van”
Sziszegte a kígyó a fáról vidáman…