A lámpafény kihuny,
És sötétség honol,
A város zaja már.
Lassan elvonul.
De holnap új napra,
Ébredünk fel,
S hisszük, hogy életünk,
Megtelik reménnyel!
Refr.:
A vágyam az, hogy ne rohanj el!
Kérdésekkel zaklatsz engem.
Az élet olyan, mint a tenger,
Egyszer fenn tart, egyszer elnyel.
Ha újra felkelünk,
És itt a reggel,
Egy új nap, új erovel,
Új reménnyel.
Valami ezzel, valami azzal,
Emel fel. Tudod az élet,
Tudod az élet, nem felejt el!
A változással együtt élünk,
Keressük a szenvedésünk,
Kutatjuk, de nem találjuk,
És vágyunk egy jobb világért!
Ha keresed, majd megtalálod,
Az ido múltán rátalálsz majd,
Bölcsebb leszel, okosabb tán,
A változás megfontolttá tesz!