Van úgy, hogy nem hűsít a zápor
A ragyogó ég sehogy sem kék
Bármerre nézel, sötét a távol
s megöl a jól ismert egykedvűség
Mondd,
Mióta jársz csukott szemmel,
Lehajtott fejjel?
S miért válasz újra s újra, hogy
"Nem érdekel"?
Hát nézz fel!
Végre indulj el!
Mire vársz még?
Mi a mentség?
Neked is jár a boldogság!
Nézz fel!
Egyszer nyerned kell!
Ha van egy álmod,
Meddig óvod?
Hív a nagyvilág!
Tudom, hogy volt jó néhány terved
S odabent még nem adtad fel
De ahányszor jött, elment a kedved
S tele vagy nem múló, rossz emlékkel
De miért ne hinnél önmagadban,
S a ragyogó égben?
Tudjuk jól, a felhők felett
Az mindig kék.
Hát nézz fel!...
Oly keveset láttak már a bölcsőben hősnek
És ritka a rest, ki hőssé vált
A legtöbb csak csendben, de minden nap készült,
S épp csak az alkalomra várt
Hát nézz fel!...
Csak egyszer nézz fel!
Végre nézz fel!
Hív a nagyvilág!