Ijedten körbenéznek a földön járó angyalok,
Ahogy egy elátkozott éjjelen olcsó fényük megkopott.
És átjárót keres magának a mindent átjáró fájdalom,
Cseppenként lecsordul az újrarajzolt arcokon.
Még egyszer, igen még egyszer fordulj felém!
Adj a fényedből, kérj a fényemből, érezd, amit én!
Refr:
Változás jön újra majd – ez az érzés fogva tart
Változás jön újra majd – ez az álom felkavart.
Visszhangok kísértenek az átkeresztelt tereken.
Úgy jársz a városban, mint kutyák közt az idegen.
A tükör eltorzul, te már sajátnak érzed a maszkodat.
Farkasok hajnalán hétköznapi áldozat.
Még egyszer, igen még egyszer marjál belém!
Adj a véredből, kérj a véremből, vétkezz, ahogy én!
Refr:
Változás jön újra majd – ez az érzés fogva tart
Változás jön újra majd – ez az álom felkavart.