Idegen arcok a szívbuszon.
A semmit nézik, de én tudom,
hogy kabátom alatt látható:
hogy formátlan szívem lávató.
Egyszerű cucc ez a boldogság:
meglát és onnantól gondol rád.
Otthon az ölében sóhaj ül:
szüntelen rád gondol szótlanul.
Most együtt vagyunk: én meg ő.
Minket néz minden létező:
a bokor, a néni, a busz, a szék.
Nézik, hogy meztelen, jaj, de szép!
Meztelen, meztelen múlt idő.
Ő már nem én és én se ő.
Formátlan szívemen nincs kabát.
Szállok egy zsúfolt buszra át.
Idegen arcok a szívbuszon.
A semmit nézem és nem tudom,
hogy kabátom alatt látható:
egy feneketlen bányató.
Még együtt vagyunk: én meg ő.
Még minket néz minden létező:
a bokor, a néni, a busz, a szék.
Nézik, hogy meztelen, jaj, de szép!