Ezüstfenyő cserépben,
Egyetlen csillag az égen.
Egyedül van, de mára pont elég.
Mindent átjáró fénye, maga a mindenség.
Ma fogjuk meg egymás kezét.
Így kéne egész évben,
Nem tudom, hogy máskor miért nem,
Miért tőlem várod, amit tőled én.
Felkerül a dísz fára,
Egy különleges gyertyalángja ég a szeretet ünnepén.
Az élet valakinek ma kezdődött el,
Van aki nehezen érte el,
Valakinek pont ma véget ért.
Kísérjen a szeretet fénye,
Ne fáradj el az út végére.
Jóért, rosszért köszönet mindenért.
Amíg élnek a fák,
Amíg látom a hegyeket,
Addig úgy gondolok Rád,
Ahogy kacagnak a gyerekek
Tiszta szívvel, szeretettel,
Könnyes szemmel, őszintén.
Mert mindenhez szeretett kell,
Ami erősebb, mint én!