Változott a rendszer, változtam én is,
Nem akartam felnőni, felnőtt lettem mégis.
Fel se tűnt nekem, hogy történelmet írnak,
Csak az bántotta lelkem, hogy katonának hívnak.
Vártak a lányok, vagy én vártam rájuk,
A haverokkal közben, koncertekre jártuk.
Iskolába jártam, vagy dolgoztam már éppen,
Nem emlékszem pontosan, hogy is volt ez régen.
A kilencvenes évek elteltek jó gyorsan,
Az ezredfordulóra már családapa voltam
Hallgatott a rock&roll, csönd lett tíz évre,
Nem bírtam a véremmel, ez lett a vége!
Itt állok a színpadon, vakítanak a fények,
Felszántom a deszkákat hétvégente kétszer.
Neked szól a dal, remélem, érted,
A zöld csillag újra fent van az égen!
Mind, akik voltak, öreg rockzenészek,
Harminc évvel később, még mindig bennük égek!
Koncertre járok, akárcsak régen,
De én állok a színpadon, barátaim zenészek.
Írjuk a dalt, hősökről mesélünk,
Úton vagyunk mindig, benzinkúton élünk,
Gyűlik a kilométer a zenekari buszban,
Sokat vagyunk együtt jóban és rosszban!