Egy parancs, amivel minden kincs elég,
Egy írás, amiről nem kérded: miért?
Csak kérd, kérd és benn a válasz,
Csak egy út van, amiből válassz!
Egy jelszó, hogy mindig van tovább,
Egy szív, örök életet harcol át!
Hazaküldött, könnyekkel írt virágzó sorok.
Ez az otthonom most itt, hol magunkért harcolok!
Add áldásod rám béke, nyakamba cédulán a nevem,
Az egyik szemem nyitom, de már a másikat is merem,
A kezem a karod, a karom a kezed, így könnyebben megyünk,
Ha magunkból magunkba nyílik egy másik szemünk!
Egy fegyver, benne egy titokban tartott tár,
Egy szállás, az erődben rejlő vár,
Egy hallhatatlan hang hazahívó szava,
Megfeszülő izmaink a testünk válasza.
Egy álom, amit a való súlya tép,
Szelet a képből, ami igazán egybe szép,
Erre gyere! – súgja, erre van haza.
Induljunk el, menjünk, hisz mind tudjuk hova!
Add áldásod rám béke, nyakamba cédulán a nevem,
Az egyik szemem nyitom, de már a másikat is merem,
A kezem a karod, a karom a kezed, így könnyebben megyünk,
Ha magunkból magunkba nyílik egy másik szemünk!