Munkács vára siratta azt az asszonyt,
Aki gyermekeit és hazáját örökre elvesztette.
De idegen földre száműzve, Törökországban
Még fény csillant a szemében, halála előtt.
Megérte, hogy fia, akit elragadtak tőle,
Az átnevelés ellenére, magyarnak maradt!
Aki levelet írt Lajosnak, a francia királynak,
Hogy támogassa a magyart ebben a nagy bajban!
De levele Bécsben rossz helyre került!
Így reá fogság kín nehezült!
Asszonya szöktette Lengyelországba,
Idegen földre, bujdosó világba!
Hazatér majd a Fejedelem Magyarországra,
Töröktől, némettől tépett árva bús hazába.
Eggyé lesz a nemzet, hadsereg várja,
Hogy élre állva véget vessen nyomorúságnak!