Nem ér ez az élet semmit, nincs benne csak bánat,
Amióta más csókolja a te piciny szádat.
Amióta kacagva jársz fényes, gazdag uraságok mellett,
Cifra rongyért, szép szavakért eladtad a lelked.
Ha tetszel is az Uraknak, de csak néha-néha,
Elhervadsz és elsárgulhatsz mint ősszel a rózsa.
Jössz te még a mi utcánkba, de már akkor senki sem kísér el,
Attól félek, hogy csók helyett pénzt dobok majd néked.