Ha ismerném az ég ezernyi csillagát,
Ha nézhetném a nap vakító szép sugarát,
Ha tudhatnám, hogy mért válik majd fénnyé az árnyék,
Tudom csak rád gondolnék!
Ha ismerném a méz édes cseppjeit,
Ha ismerném az órák hosszú perceit,
Ha tudhatnám a tó vize mért olyan kék,
Tudom csak rád gondolnék!
Mindent, amit megismertem,
Néked adom, hogyha kell.
Csupán annyit kérek érte,
Kedvesem ne hagyjál el.
Ha ismerném a föld rég rejtett titkait,
Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait,
Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék,
Mindig csak rád gondolnék!
Mindent, amit megismertem,
Néked adom, hogyha kell.
Csupán annyit kérek érte,
Kedvesem ne hagyjál el.
Ha ismerném a föld rég rejtett titkait,
Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait,
Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék,
Mindig csak rád gondolnék!