Szemed felpattan
magával ránt a valóság
pedig már hinni kezdted
hogy köztetek lesznek
kik rég elmentek már
Szobádban már néma csend
nem rég még nevetés járta át
és a jövőt együtt szőttétek
de a halál rátalált
Álmaidban most is látod még
felemelve az arcodat az ég felé
akkor ő is láthat
Ezer év, amit együtt éltetek át
de te találtad meg a nap sugarát
érintését remegve vártad
szerte foszlott rég...
szerte foszlott rég...
Álmodj még...
Álmok szárnyán szállsz
öleled újra
és a hajadat túrja
a fellegekben jársz
Hát csak nézz...
álmaidban élsz
Ébredj, senki se vagy
szíved ...?be befagy
a valóságból köszönöd
már nem kérsz
Májusi forgatag
idegen örvényként ront neked
Csak az a percet várod
hogy az ajtódat zárod
s a világ kint reked
Jótékony félhomály
segít, hogy elmédben megtaláld
és a kezeit arcodra emeli lassan
és álmodban él tovább
Álmodj még...
Álmok szárnyán szállsz
öleled újra
és a hajadat túrja
a fellegekben jársz
Hát csak nézz...
álmaidban élsz
Ébredj, senki se vagy
szíved ...?dbe fagy
a valóságból köszönöd
már nem kérsz
A lények
mint képek
csak néznek
téged
Az árnyak
már látnak
és várnak
(várnak)
Álmodj még...
Álmok szárnyán szállsz
öleled újra
és a hajadat túrja
a fellegekben jársz
Hát csak nézz...
álmaidban élsz
Ébredj, senki se vagy
szíved anyagba fagy
a valóságból köszönöd
már nem kérsz...
Álmok szárnyán szállsz
öleled újra
és a hajadat túrja
a fellegekben jársz
Hát csak nézz...
álmaidban élsz
Ébredj, senki se vagy
szíved ...?be fagy
a valóságtól...
Álmodj még