Ó, milyen gyönyörű az élet és a balatoni nyár!
Alattam gurul a kék Csepel camping-kerékpár.
Zenél a küllő, ahogy a lábtámasztó pengeti,
lötyög a csengő – így nem is kell csengetni!
Ó, milyen gyönyörű az élet és a balatoni út!
A járdára fordulok, feltárul a napernyő-alagút.
Megperdül párszor a pincér a tálcával,
nem ismerhet fel napszemüveg-álcámban.
- Helló, Mari!
- Bocsi! Bye-bye!
Ó, milyen gyönyörű a zene, ami belőlem árad!
Már messziről észrevesz az utcában minden állat.
A macskák szertefutnak, kiáltják: „Mjá-á-á!”
A kutyák utánam, békák potyognak rá-á-ám.
Ó, milyen gyönyörű az élet és a balatoni nyár!
Alattam gurul a kék Csepel camping-kerékpár.
Peckesen ülök a nyeregben, mint egy szög,
a zöldség-gyümölcsös ember már messziről köszönt:
- Helló, Mari!
- Tíz sör, két kiló fagyi, köszi! Bye-bye!
Ó, milyen gyönyörű az élet és a balatoni út!
A kerékpárom a lejtőn lefelé csak úgy száguld.
Felhúzom a lábam, pörög a pedál,
repülök-repülök, bye-bye-bye-bye-bye-bye, bye!
Saj-nos az é-sza-ki par-ton la-kunk!
Kertkapu, kontrafék.