Nem akartam mást, csak egy kis boldogságot;
Pompát, ragyogást nem is kívántam még.
Nagyravágyó sosem voltam én,
Nem szédített fakó, talmi fény.
Elég volt egy jó szó néha, s a halvány remény,
De mióta én a két szemedbe néztem,
Nem vagyok szerény, más ember lettem már.
A legszebb, a legjobb kell nekem,
És ez Te vagy nékem kedvesem!
Lemondásnak vége, boldoggá tett végre,
Ez a szerelem.
Mindig az árnyékos oldalon jártam,
Pedig a napfényre régóta vártam,
De mindig elkerült, sápadt volt az orcám.
De most a napfényes oldalon járok,
Valóra váltak a régi szép álmok,
S úgy érzem, a napfény örökké süt majd rám.
Nem akartam mást, csak egy kis boldogságot;
Pompát, ragyogást nem is kívántam még.
Nagyravágyó sosem voltam én,
Nem szédített fakó, talmi fény.
Elég volt egy jó szó néha, s a halvány remény,
De mióta én a két szemedbe néztem,
Nem vagyok szerény, más ember lettem már.
A legszebb, a legjobb kell nekem,
És ez Te vagy nékem kedvesem!
Lemondásnak vége, boldoggá tett végre,
Ez a szerelem.