A csendet egymagamban hallgatom
Sok furcsa, ködös, őszi hajnalon
Párnádon keresem arcodat.
Már látom, nincs mellettem senki sem.
Az úton elmaradtál azt hiszem
De én még hallgatom hangodat.
Áááá....
Ha kopogtat a csend a szobám ajtaján,
És belépsz énhozzám az emlék kapuján,
A csali képzelet idéz tűnő képeket
És én nem űzhetem el már az emlékeimet.
A csendet egymagamban hallgatom,
Mert néked többé el nem mondhatom,
Hogy a múlt perceit senkiért, senkiért nem adom.
A csendet egymagamban hallgatom
Sok furcsa, ködös, őszi hajnalon
Párnádon keresem arcodat.
Már látom, nincs mellettem senki sem.
Az úton elmaradtál azt hiszem
De én még hallgatom hangodat.
Áááá....
Én megpróbáltam már, hogy elfeledjelek,
De akárki is jött, rád emlékeztetett.
Ha másra néztem én, mégis téged láttalak,
És a párán keresem most is még az arcodat.
A csendet egymagamban hallgatom,
Mert néked többé el nem mondhatom,
Hogy a múlt perceit senkiért, senkiért nem adom.