Most is látom , a hídon állva ,ahol köröz egy szürke sirály ,
Lebeg a víz tükrében arca , szemében tébolyult láng .
Elméje ringó csónak , csapongva hajt a part felé ,
Elhagytam , nem ismer már , beszél a vízzel , azóta értem én .
Árad a város , zúg a folyó , áll még a hídon , ahol elmúlt a szó
Áll az időben győz a Hold.
Üres a híd , csak én látom rajta , fölötte víjjog egy őrült sirály ,
Zavart szemében zúg a város és lent árad a szürke folyó .
Mozdul a híd alatt , hajába tűzött egy csillagot ,
Kérdi a víztől merre élek , s ha meglát , nem tudja mégse , hogy én vagyok .