Úgy tartozol Te énhozzám, mint szirom a virághoz,
Csillagok az égbolthoz, vagy zöldelő lomb a fához.
A madár sem tud meglenni kis fészkében egyedül,
Nótához is jó cigány kell, aki mindig mély érzéssel,
tiszta szívből hegedül.
Elhitted-e, Drágám, mikor bevallottam Tenéked,
Hogy szeretlek, s amíg élünk rám bízhatod életed?
Most már látod, hogy amiről álmodoztunk, valóság,
Mint virághoz a kis szirom, úgy tartozzon a szívünkhöz
örökké a boldogság.