Furcsák ma szemedben a fények
Szabó Gyula
Szép volt a végtelen nyár
Túl gyönyörű volt az álmodozás
Tán épp ezért lett vége már
Bár erről nem beszéltem nyíltan
Benned oly végtelenül bíztam
És most hogy utoljára jöttél föl
Kimondhatatlan fáj!
Furcsák ma szemedben a fények
Oly hűvösek, idegenek
Már nem mosolyogsz rám ha nézlek
Úgy ülünk itt, mint vesztesek
Csak sírsz ahogy a karjaimba zárlak
Az arcodat elfordítod!
A két fehér kezed, mint két halott virág
S a csókjaimat elutasítod!
Hogy mért van ez így én nem kérdezem
Hisz bármit is mondjon a szó
Elárul a könny a két szemeden
elhagyott minket a jó!
Még szólítlak a régi meghitt hangon
Megnyújtanám a perceket!
Mint kezek nyúlnak ki a vonatokból,
Hogy visszatartsák amit nem lehet
Hogy mért lett ez így én nem kérdezem
Hisz bármit is mondjon a szó
Elárul a könny a két szemeden
elhagyott minket a jó!
Még szólítlak a régi meghitt hangon,
Hogy még egyszer öleljelek
Mint kezek nyúlnak ki a vonatokból,
Hogy visszatartsák amit nem lehet
Mint vágyó kezek vonatablakokból
Hogy még egy fájó búcsút intsenek!
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Vas Gábor
szövegíró: Bradányi Iván
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 1068