Hogyha ír majd, édesanyám, írjon a falunkról,
Küldjön egy szál virágot az öreg akácunkról!
Írja meg, hogy az emberek sajnálják-e, hogy el kellett mennem,
Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem!

Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,
Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja!
Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen?
Mindenkiről írhat, anyám, csak egy lányról sose írjon nékem!

Írok, írok édesfiam, írok a falunkról.
Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról.
/:Nem él már az öreg cigány, nem járnak a fonóba mint régen.
S az a kislány kit szerettél kinn nyugszik a csendes temetőben.:/

Visszaírja a jó Anya, hogy áll még a nyárfa
És a sarki kiskocsmában magyar nóta járja
Elfeledtek az emberek, nem is kérdez soha senki Téged
Csak akiről nem írhatok, csak az az egy siratott meg Téged

Haza megyek s elmegyek a kis házatok mellett
Benézek a kiskapudon, elnézem a kertet
Most is mennyi virág nyílik, illatozik, színesedik benne
Mintha, mintha a kis virág hívogatna, csalogatna engem.

De ne hívjatok, ne sírjatok orgona virágok
A kiskertbe belopózni engem már nem láttok
Nem nyílik már nékem többé kék nefelejcs, ibolya és rózsa
Mintha, mintha a kis kertben életemben sose jártam volna.