Néha elgondolkozom, milyen nehéz nélküled,
Alig várom azt, hogy végre lássalak.
Téged utolérni nem is olyan egyszerű dolog,
Pedig számomra ez fontos feladat!
Hogyha véletlenül én érek rá, foglalt a napod,
De ez elÅ‘fordul ugyanÃgy fordÃtva.
És ha néha néha sikerül végre Téged elérnem,
Ünnepnappá válik a szürke hétköznap!
Refr.:
Sosem elég, ha veled vagyok,
Én attól félek, álmodom.
Sosem elég, ha veled vagyok,
a kedvem mindig jó nagyon!
Soha sem elég, nem, nem,
Soha sem elég, nem, nem,
Amit kapok, és adhatok!
Soha sem elég, nem, nem,
Soha sem elég, remélem
Egyszer majd együtt töltünk néhány szép napot!
Ha ez Ãgy megy tovább, olyan ritkán látlak én,
HÃvhatnálak, foglaltat jelez,
Néha úgy érzem a sors oly mostoha!
Ha ez Ãgy megy tovább, olyan ritkán látlak én,
Elfelejtem kedves arcodat!
Éjjel azt álmodtam, tegnapelőtt volt az esküvőnk,
Sajnos, egyikünk sem érkezett oda,
De most elindulok, megkereslek, megfogom kezed,
Téged nem engedlek el többé soha!
Refr.
Refr.