Ültem a padon egy nyár délután
Néztem a fák és a felhők után
Majd szinte az egekből pottyan
Egy snájdig úr pont mellém tottyant
Ültünk a padon mi ketten csupán
Néztem a fák és a felhők után
Én mutattam bokát és térdet
Ő meg rágyújtott, s felém se nézett!

Mi minden lehetett volna,
Ha az a volna ott nem lett volna
Akkor talán ez a kis dal egészen másképpen szólna
Mi minden lehetett volna
Ha az a volna ott nem lett volna
Mi minden jó, mi minden szép, tudja a jóságos ég!

A kerthelység fölött úgy fénylett a hold
Táncolt bent mindenki, összehajolt
Nem ültem tétlenül én sem,
A pezsgőhöz vörösbort kértem
Keringőt játszott egy öreg zenész
Párt erre találni nem volt nehéz
Szemem egy emléket lát most
Csak egy táncot, s az akkori táncost!

Mi minden lehetett volna,
Ha az a volna ott nem lett volna
Akkor talán ez a kis dal egészen másképpen szólna
Mi minden lehetett volna
Ha az a volna ott nem lett volna
Mi minden jó, mi minden szép, tudja a jóságos ég!

Tomboltam, pördültem, szívem dalolt,
Az éjszaka hajnalig fiatal volt
Most ha a szememre nem jön az álom
Csak nyújtózom egyet az ágyon
Az ember így esténként visszatekint
Majd legyint és elölről kezdi megint
S míg keres egy nyugalmas partot
Elszalaszt egy tündéri sanszot

Mi minden lehetett volna,
Ha az a volna ott nem lett volna
Akkor talán ez a kis dal egészen másképpen szólna
Mi minden lehetett volna
Ha az a volna ott nem lett volna
Mi minden jó, mi minden szép, tudja a jóságos ég!
Tudja a jóságos ég!