Kiskoromban Anyukám
mesélt egy történetet a
megfagyott királyról,
de még most is tisztán
emlékszem a mesére
A király szerelemben,
boldogságban élt a feleségével,
a királynéval, de amikor az meghalt,
az egész birodalom jégbe borult
És minden alkalommal
amikor téged látlak,
ez jut eszembe,
érzem a szíved dobbanását,
de a jégpáncélodon nem
tudok áthatolni, pedig
felolvasztanálak ajkaimmal,
úgy felolvasztanálak,
megfagyott királyom
Ha én írhatnám a mi mesénket,
te lennél a királyom, és
mondanom sem kell,
te is tudod, hogy a tél után
eljön a tavasz, kedvesem
Még nem tudni, hogy végződik
a történet, de én itt várok rád,
feléd nyújtom kezeimet, jó melegek
Vajon elfogadod az érintésem?
Engedj közel magadhoz
Engedd hogy
megszabadítsalak jégbörtönödből