Hol szőke sellő,lenge szellő játszik a Tiszán.
Ott élt egy nép,legendák népe ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát hű Csaba vezér.
Ki csillagoknak égi útján vissza-vissza tér.
/:Hogy jön szívünk várva-várja,hogy felzeng a trombitája.
Szép vagy,gyönyörű vagy Magyarország.
Gyönyörűbb ,mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó,látom ragyogó,szép orcád.
Táltos paripákon oda szállunk,haza hív fű,fa,lomb,virág.
Úgy hív a hegedű,vár egy gyönyörű szép ország.:/
Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán,
és délibábos tündérkastély ring a vén Tiszán.
Lenn a széles rónaságon száll-repül a szél,
huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.