Alvajáró
Omega
Én nem tudok együtt sírni veled
Úgysem érted, már senki sem ért
Szörnyű érzés, bűvös részletek
Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén
Lázban égek és nem tudom, miért
Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél
Néha érzem, majdnem ott vagyok
Egy második ébredéshez közel
Melyben éled egy teljesebb lény
Röpke érzés, máris vége van
Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb
És megfakul bennem újra a fény
Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél
Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek
Már nem tudok együtt sírni veled
Légy boldogabb, én nem haragszom rád
Két szemem elé, mintha játszana
Megfordítva tart látcsövet a világ
Abban nézlek és távolodom
Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk
Nincs életünk, mindent veszni hagyunk
Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk
Mint tollpihét, sodor messze minket a szél
album címe: Omega XI
megjelenés: 1982
hossz: keressük!
kiadó: Pepita
zeneszerző: Debreczeni Ferenc
Kóbor János
Mihály Tamás
Molnár György
szövegíró: Benkő László
Sülyi László
stílus: Rock
címkék: keressük!
napi megtekintések: 2
megtekintések száma: 9147