Hogy hogyan is kell zene-ebédet főzni?
Először is ki kell magunkből vetkőzni!
És megfogni mindent, ami használható,
Hidd el nálam nincsen jobb tanácsadó!
Aztán tegyünk szert egy jó kis harmóniára,
És ízlés szerint még egy kis piára,
Az ára senkit nem érdekel,
A közönség sosem azt fogyassza el!
Még egy csipetnyi íz
És már szinte kész az egész!
De most nem a krémlevesről,
Hanem egy énekesről,
Szól a nóta, aki már mióta,
Csak megszületett, s az eszét tudja,
Annyit írt már, hogy szinte únja,
És hogy ugyanazokat a fura köröket futja,
Hogy nincsen kikövezve még az útja!
De sabaj megint egy éjszakára,
Szóljanak hát a dalai máma!
Refrén:
A Dalai láma dalai
Jók lesznek megint egy éjszakára!
A Dalai láma dalai,
Szóljanak hát a dalai máma.
A Dalai láma dalai
Jók lesznek megint egy éjszakára!
A Dalai láma dalai,
Szóljanak hát a dalai!
Máma már talán valaki más se írja,
De néhány ember fejébe bírja
Tartani így is az ő nevét,
S, ha imára szomjas az Istenért!
Volt aki azt mondta róla egyszer,
Hogy gyerekek itt vannak veletek,
A bölcseletek, amiket ő mondd,
Ha nem a Dalai láma,
Jók lesznek azért a Dalai máma!
Refrén
Máma már könnyen elkövet a szerző egy hibát,
Hogy innen-onnan, ha nem is akarja, elcsen egy harmóniát!
Jaj, nade így lesz a végén új a régi,
S az élményt a tartalom már magéri,
S ha kérdik a végén a véleményt
S a fáma így szól: Ezt megírták már, de máma:
Refrén