Csak te, meg a tavasz
Vámosi János
Az óra szaladt, egy vén fa alatt hűséget fogadtál
Csak te, meg a tavasz láttatok tán könnyet a szememben
Száz tücsök dalolt, ránk sütött a Hold
Senkit így nem szerettem
Jársz még arra Budán, látsz még lombot a fán,
Állsz-e még néha az útnál hol szerelmet hazudtál
Csak te, meg a tavasz mentetek el onnan a pataktól
Hol májusokon én álmodozom rólad meg a tavaszról
Még látlak, amikor behunyom a két szemem
Hogy eljössz, de sokszor képzelem
Mint napfényt a fáradt őszi ég
a képed szívem úgy őrzi még
Még látom, amikor közeleg az alkonyat,
Még hozzád repít a gondolat
Még bízom én bármit beszélsz
a végén hozzám úgyis visszatérsz!