Jönnek a felhők, mennek a vágyak
köszön a jóidő, telnek az ágyak.
Különös jókedv nincs semmi bánat,
néha kicsi éljünk a mának.
Oda a nagy terv, győzzön a spontán
gázon a láb, kézben a kormány,
kell már végre egy jó nagy botrány,
már minden itt van, ne csomagoljál.
A világűrben szálljunk, és ha elfáradt a szárnyunk
ne álljunk meg, beteljesülhet az álmunk.
Ha beszélhetnénk róla, abban senki nem csalódna
ne várjunk rá, már nem lehet akadályunk.
Belülről érzed nyisd ki a szádat
nem kell félned most kiabálhatsz
hangerőt tedd fel, mondd a világnak:
Őrült vagyok! Mit csináljak?
Táncolok folyton, nézek az égre,
szükségem van még némi fényre,
földönkívüli élőlényre,
katartikus életérzésre.
A világűrben szálljunk, és ha elfáradt a szárnyunk
ne álljunk meg, beteljesülhet az álmunk.
Ha beszélhetnénk róla, abban senki nem csalódna
ne várjunk rá, már nem lehet akadályunk.
A világűrben szálljunk, és ha elfáradt a szárnyunk
ne álljunk meg, beteljesülhet az álmunk.
Ha beszélhetnénk róla, abban senki nem csalódna
ne várjunk rá, már nem lehet akadályunk.
A világűrben szálljunk, és ha elfáradt a szárnyunk
ne álljunk meg, beteljesülhet az álmunk.
Ha beszélhetnénk róla, abban senki nem csalódna
ne várjunk rá, már nem lehet akadályunk.