A vén hegyek között
Komár László
engem hív a bérc meg a zord folyó.
Nekem üzen az a türkiz tó,
de te várj, hogyha eljő az éj!
A láthatár köde rózsaszín,
ragyogó az ég a hegyek ormain.
Valóra válnak az álmaim,
de te várj, hogyha eljő az éj!
Véled élni a völgy ölén,
hol a nyári lombra dől a fény.
Ó, hogy kiált, sóhajt a szél,
sose félj, hogyha eljő az éj!