nem úgy van most mint volt régen,
nem az a nap süt az égen,
nem az a nap nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt,
aki volt már rég elhagyott,
szebbre vágyott de nem kapott
nem az a nap nem az a hold,
nem az a szeretőm ki volt,
szebbre vágyott de nem kapott,
még olyat se mint én vagyok
azt gondoltam míg a világ
mindig ég a gyertyavilág,
de már látom hogy elalszik,
halálomat sokan lesik
azért lesik halálomat,
vegyék el a galambomat,
de én azért sem halok meg,
hogy a szívük szakadjon meg
azt gondoltam eső esik,
de csak a szemem könnyezik,
az én szemem sűrű felhő,
onnan ver engem az eső
hull előmbe hull a földre,
hull a gyászos kötényembe,
árkot mos a két orcámon,
mint a zápor az utcákon