Széttaggelt reggel
Tébollyá tetovált hajnalon
Újabb nappal közelebb jár
Az utolsó alkalom
Szívedben nyílhegy
Alattad a tócsa egyre nő
Kifolyik az is, ami összegyűlt
De tudom ám: a dumám
Betölti majd az űrt
Kicsorbult színek
Mosásban kikopott hangulat
Füstkarikán kerekez körbe
Azután mégis itt marad
A velem született rosszkedv
A karmod hiába nő belém
Nem húzták ki a számaid
Ma is jegeled, jegeled
jegeled az álmaid
Másik napba, másik percbe,
miért zártad magad?
Mint Jónás a cetbe, ebbe a testbe
- ez egy darabig így marad
A lelked leparkettázza lassan a csend
és most itt ül a kanapén
Hiába nézel most belém
Hiába vársz rám, hiába nyúlsz felém
Hiába nyúlsz felém
Hiába nyúlsz felém
Hiába nyúlsz felém
Hiába hiába hiába nyúlsz felém