A szülői ház padlásán megvan talán valahol,
Az az ócska, műanyag, háromkerekű kismotor
A világot jelentette, ha az utca végéig mehettem
És anyám féltő tekintetét a hátamon érezhettem.

Hol van már az a kisgyerek, ki egykor voltam én?
Hiszem és érzem, hogy valahol mélyen bennem él.
Ma már tudom, hogy az utcánknál sokkal nagyobb a világ,
De életemben a legboldogabb akkor voltam talán.

Csald elő egy gyermek mosolyát,
S a világ mosolyog vissza rád!
Acélszívekben mozdul a vér,
Szóljon a rock a gyermekekért!

Csald elő egy gyermek mosolyát,
S a világ mosolyog vissza rád,
Kemény szívekben lobban a tűz,
És minden könnyet messze űz!

Felnőtt már az a kisgyerek, és megnőtt az a kismotor,
Fejem felett fütyül a szél, arcomon ott a mosoly.
Tudom, te is ezt érzed, mikor kitárul a nagyvilág,
De mi észrevesszük a gyermeket, kinek kiflivég sem jut talán!

Csald elő egy gyermek mosolyát,
S a világ mosolyog vissza rád!
Acélszívekben mozdul a vér,
Szóljon a rock a gyermekekért!

Csald elő egy gyermek mosolyát,
S a világ mosolyog vissza rád,
Kemény szívekben lobban a tűz,
És minden könnyet messze űz!

Csald elő egy gyermek mosolyát,
S a világ mosolyog vissza rád!
Acélszívekben mozdul a vér,
Szóljon a rock a gyermekekért!