Álmomban Dzsenifer voltam és repülni tudtam, és óriás felhőket ettem,
És elhíztam tőlük és zuhantam, földünk hatalmas testére estem.
És onnan visszapattantam, ritka aki ekkorát pattan.
Szia, Toposzféra, intettem, és a Földet én immár elhagytam.
Refr.
Hát legyen nektek
Könnyű a Föld!
Én úgy szerettem
Ezt a bolygót.
Ki ölt meg kit?
Nem tudtok semmit!
Se azt, hogy mi lesz,
Se azt, hogy mi volt.
A valóság iszonya és vicces viszonya, az igazság nem téma.
Legfeljebb Szent Péter lemér, és nem lépel be a Menny kapuján még ma.
Legfeljebb nem mutat semmit az iránytű, hallgat a szív okossága,
És az eltévedteket oly könnyedén hívja be a gonosz a barlangjába.
Refr.
Hát legyen nektek
Könnyű a Föld!
Én úgy szerettem
Ezt a bolygót.
Ki ölt meg kit?
Nem tudtok semmit!
Se azt, hogy mi lesz,
Se azt, hogy mi volt.
(szóló)
Hát legyen nektek
Könnyű a Föld!
Én úgy szerettem
Ezt a bolygót.
Ki ölt meg kit?
Nem tudtok semmit!
Se azt, hogy mi lesz,
Se azt, hogy mi volt.
Legyen nektek
Könnyű a Föld!
Ide még kéne
Valami üzenet féle
Valami pozitív, fölemelő
Például Dzsenifer keze,
Ahogy integet ő!