Vakon, a homályban tapogatva keresem a kést.
Arra gondoltam, nyitok rajtad még egy kis rést...
Arra gondoltam, talán épp a szíved fölött,
azt mondtad, úgyis törött,
ezért nem tudsz szeretni.
Csalogat a vérszag, idegyűlnek mind a vadak.
Arra gondolnak, jut majd belőled néhány falat,
de én nem adlak, már az enyém vagy, megtartalak,
na jól van, csak egy darab,
legyen már elég ennyi!
A véreddel együtt elfolyik az élet,
lélegzeted sincs már,
de ne aggódj, velem vagy,
hidd el, ez a lényeg!
Tudom, egy kicsit fáj.
A szerelem evvel jár,
de most már mi vagyunk
az álompár.
Beborít a véred, idegyűlnek mind a vadak.
Éhesen néznek, közelről hallom, hogy ordítanak.
éles foguk van, azt hittem engem nem bántanak,
azt hittem, csak játszanak.
Legyen már elég ennyi!
A véremmel együtt elfolyik a véred,
lélegzetem sincs már,
de örökre velem vagy,
hidd el, ez a lényeg!
Au, ez egy kicsit fáj.
A szerelem evvel jár,
de most már mi vagyunk,
örökre mi vagyunk
az igazi
az álompár.