Megint éjjel fél 1,
Mint ilyenkor mindig.
Az agy a szív ellen
Háborút indít.
Alszik a ház,
A test kitakarva.
Lentről érzi,
Most kit akarna.
Beleszív az ördög,
De nem lesz jobban tőle,
Mert a szív nem hagyja, hogy meggyőzze.
Nem, nem, figyelj, ez nem a szíved, csak alatta!
Jó, persze, lüktet, de az ott nem a bal kamra.
Ne gondold, hogy ennél több volna!
Fejben jó volt, szóval,
Bocs, de nem kellesz otthonra.
A kísértés
A bal vállba beleharap.
Miféle szándék
Kérem, a szavak alatt?
Csinos a látvány,
De az önérzet dacol.
Ön érzett-e már
Így valamikor?
Beleszív az ördög,
De nem lesz jobban tőle,
Mert a szív nem hagyja, hogy meggyőzze.
Nem, nem, figyelj, ez nem a szíved, csak alatta!
Jó, persze, lüktet, de az ott nem a bal kamra.
Ne gondold, hogy ennél több volna!
Fejben jó volt, szóval,
Bocs, de nem kellesz otthonra.