Mit tegyünk,
oly nehéz,
kincset eldobni,
ki oly merész?
Drágakő,
fényes gyöngy,
ékes, rubintos,
cukros kis hölgy!
Holmi pénz,
mit jelent?
Mit se ér, hogyha
elmegy Cosette!
Jó fantine,
szólj - ott fenn,
mondd, hogy jól bántunk
csöppségeddel!
A morzsa mind,
sok ízes csont,
inkább koplaltunk,
de mind övé volt!
Hozzánk nőtt
M'sieur!
Uram, e jóság megható...
ez enyhít tán a fájdalmán...
De alkuról és "csontokról",
ne essék szó!
Úgy vélem, így önnek is jó!
Így ránézvést,
épp elég..
de pluszba itt volt
a sok betegség!
A kis poronty,
sokba volt,
orvos, gyógyszer,
jaj hányszor volt gond!
Mégis mind,
kipöngettük,
így vitt nyomorba
áldott szívünk!
Még egy szót,
bárhogy fáj...
van sok elfajzott,
rossz ember ám!
Édes úr,
bajt hoz ránk,
jaj, ha szándéka
hitvány netán...
Szót se már! Itt a pénz!
Másfél ezer - a jó szívükért!
Jöjj Cosette, búcsúzz el,
menjünk, akad tán kedvesebb hely!
Könnyük sincs Cosette-ért,
nem lesz nehéz, hogy elfeledjék!...
Jöjj, Cosette! Jöjj, kicsim!
Mától, kislányom, így lesz ez, így...
Ott hol én, ott élsz már...
Lesz-e ott, apámnál
kis váracskám?
Lesz Cosette! Lesz, meglásd!
Lesz majd váracskád, lesz új ruhád!...