Vártál és rossz vonatra szálltál,
Eltévedtél, kényszerpályán álltál.
Fáztál, a napsütésre vártál,
És bíztál, a hálatlannak adtál.
Minden régi hiba, visszaköszön újra..
Ne álmodd az életed már,
Éld meg az álmaid, csak terád vár.
Mert itt van benned a holnap, mire tegnap vártál,
És ma van a tegnap is, mi holnap már fáj.
Hogy végleg elmúlt.
Nem kérdezel többé és nem is kétkedel,
Önmagadra nézel és önmagad leszel.
Ébredj fel!
A tegnap ott ül a lelkedben,
Változtatnál, de nem tudsz a lényegen.
Én értem és nem is számon kérem,
Így terveztek a Sors Műhelyében.
Minden régi hiba, visszaköszön újra..
Ne álmodd az életed már,
Éld meg az álmaid, csak terád vár.
Mert itt van benned a holnap, mire tegnap vártál,
És ma van a tegnap is, mi holnap már fáj.
Hogy végleg elmúlt.
Nem kérdezel többé és nem is kétkedel,
Önmagadra nézel és önmagad leszel.
Ébredj fel!
Elszáll a perc, lemegy a nap,
Nem tudja senki, mennyi marad.
Ne álmodd az életed már,
Éld meg az álmaid, csak terád vár.
Mert itt van benned a holnap, mire tegnap vártál,
És ma van a tegnap is, mi holnap már fáj.
Hogy végleg elmúlt.
Nem kérdezel többé és nem is kétkedel,
Önmagadra nézel és önmagad leszel.
Ébredj fel!
A rosszat felejtsd el,
Élni ébren kell.