Gyűlölet (km. Sixfeet)
Serrano
Az emlékek a tehetetlenség keserű egyvelege,
a felgyülemlett fájdalom a depresszióba kerget bele.
Nincstelenül ülve üveges szemekkel elmerengve
Egy könnycsepp szökni próbál mert nincs már bennem helye
Az érzelmeim elfojtanám hiába küszködök ellene
Fájdalmas ránéznem egy kolduló kisgyerekre
Az aprót az anyjának adja hogy eligya a kisboltnál
Vágom milyen abból enni mit a kukába kiszórtál.
Felemészt a nyomor, lassan katatónná vállok
Reszketek de képzeletben egy jégpalotában járok
A hajnal lángja átmelegít szétfoszlanak a rácsok
A múltamból utánam nyúlnak a szétszaggatott álmok
Elnehezült légzéssel a vér ereken vékony jégréteg
Felfeszítem a szemfedőm és nyugtázom még élek
Eddig még minden rendben...
("eddig minden rendben")
[Refrén]
A feszültség ott lappang mert az ördög mindig éber,
mert eszméket elveket mosunk el a kurva pénzzel.
A gyűlölet ott lappang mert mindenünktől megfosztanak
A nyomorban megmártózva leláncolva megrontanak.
A félelem ott lappang, mert elvesztem a rengetegben
A rengetegben ahol a testvérem már eltemettem
ahol megbénít a tehetetlenség a gyógyszert tű követ
Vagy idegronccsá válva nem marad más csak a GYŰLÖLET!
[Verze 2]
A valósnak tűnő rémképek megnyomorítanak lassan
A hányásodban fetrengsz férgek kúsznak az agyadban
Magad alá hugyozol és fogadkozol hogy nem piázol
Reménykedsz hogy a halál kilovagol Perzsiából.
Minden porcikád ordít "csak egy utolsó felest"
És még egyet ami elűzi a Delirium Tremenst.
Egy ördögi körforgás mozgató rugója lett az
Amitől megváltást reméltél, pedig tudtad mindent elbasz
Az utcák némán mesélnek de nem bírják megemészteni
Hogy behígitózva a valóságot a szemed sem észleli
Hogy a vágyak és az álmok úgy égtek porrá a tűzben
Mint a Scud-rakéta lehulló darabjai az űrben
És itt vagy... te szerencsétlen pont úgy mint én
Csak sodródunk az árral tova a holtak vizén
De legalább a fecskendőt kihúztad volna te barom
A kölykök óvódába mennek te meg itt fetrengsz a padon!
[REF]
("Are you sure that your image ain't fantasy?")
[Sixfeet]
Amikor kinyitottam a szemem, felgyulladt ezáltal bennem
A magamat védő szellem mely mögé megbújt a jellem
Méreggel töltött nyilak repülnek folyton mellettem
A tengert elpusztítottam a lángot magamhoz vettem
A küzdelem tart életben, emiatt nem véletlen
Hogy kérdésekre keresem a választ, és az kéretlen
Felnyitok minden eltemetett szelencét az elmémben
Mint sikátorokba rohanva a város rosszabb felében
Tudnom kell az igazságot, lerombolok minden blokádot
A démonok mellém álltak, de angyalok most hol álltok!?
A dogmák azt mondják sátánistává tett az indica
De az én célom az szentebb mint akármely metafizika
Lerohanok mindent mit totemimádók kreáltak
Akik rég velem voltak már réges régen elálltak
Bosszúm lesújt, és megriaszt mint hirtelen jött kísértet
Mert életem legvégéig engem csak a düh éltet
[Serrano outro]
A messzeségből kiszűrődő fény még ébren tart
Az égen szögesdrótok holtak és véres part
A tenger kémlelem a háborgó ismeretlent
Hű társam a magány, végleg itt rekedtem
A csend elnyeli a kiáltást, szemet huny felettünk a hold
A hidegháború zajlik minden marad ahogyan volt.
A karjaimban halt meg a remény ahogy feladtam
Tátongó űr maradt hátra, ahogy holtan feküdtünk a fagyban.
a felgyülemlett fájdalom a depresszióba kerget bele.
Nincstelenül ülve üveges szemekkel elmerengve
Egy könnycsepp szökni próbál mert nincs már bennem helye
Az érzelmeim elfojtanám hiába küszködök ellene
Fájdalmas ránéznem egy kolduló kisgyerekre
Az aprót az anyjának adja hogy eligya a kisboltnál
Vágom milyen abból enni mit a kukába kiszórtál.
Felemészt a nyomor, lassan katatónná vállok
Reszketek de képzeletben egy jégpalotában járok
A hajnal lángja átmelegít szétfoszlanak a rácsok
A múltamból utánam nyúlnak a szétszaggatott álmok
Elnehezült légzéssel a vér ereken vékony jégréteg
Felfeszítem a szemfedőm és nyugtázom még élek
Eddig még minden rendben...
("eddig minden rendben")
[Refrén]
A feszültség ott lappang mert az ördög mindig éber,
mert eszméket elveket mosunk el a kurva pénzzel.
A gyűlölet ott lappang mert mindenünktől megfosztanak
A nyomorban megmártózva leláncolva megrontanak.
A félelem ott lappang, mert elvesztem a rengetegben
A rengetegben ahol a testvérem már eltemettem
ahol megbénít a tehetetlenség a gyógyszert tű követ
Vagy idegronccsá válva nem marad más csak a GYŰLÖLET!
[Verze 2]
A valósnak tűnő rémképek megnyomorítanak lassan
A hányásodban fetrengsz férgek kúsznak az agyadban
Magad alá hugyozol és fogadkozol hogy nem piázol
Reménykedsz hogy a halál kilovagol Perzsiából.
Minden porcikád ordít "csak egy utolsó felest"
És még egyet ami elűzi a Delirium Tremenst.
Egy ördögi körforgás mozgató rugója lett az
Amitől megváltást reméltél, pedig tudtad mindent elbasz
Az utcák némán mesélnek de nem bírják megemészteni
Hogy behígitózva a valóságot a szemed sem észleli
Hogy a vágyak és az álmok úgy égtek porrá a tűzben
Mint a Scud-rakéta lehulló darabjai az űrben
És itt vagy... te szerencsétlen pont úgy mint én
Csak sodródunk az árral tova a holtak vizén
De legalább a fecskendőt kihúztad volna te barom
A kölykök óvódába mennek te meg itt fetrengsz a padon!
[REF]
("Are you sure that your image ain't fantasy?")
[Sixfeet]
Amikor kinyitottam a szemem, felgyulladt ezáltal bennem
A magamat védő szellem mely mögé megbújt a jellem
Méreggel töltött nyilak repülnek folyton mellettem
A tengert elpusztítottam a lángot magamhoz vettem
A küzdelem tart életben, emiatt nem véletlen
Hogy kérdésekre keresem a választ, és az kéretlen
Felnyitok minden eltemetett szelencét az elmémben
Mint sikátorokba rohanva a város rosszabb felében
Tudnom kell az igazságot, lerombolok minden blokádot
A démonok mellém álltak, de angyalok most hol álltok!?
A dogmák azt mondják sátánistává tett az indica
De az én célom az szentebb mint akármely metafizika
Lerohanok mindent mit totemimádók kreáltak
Akik rég velem voltak már réges régen elálltak
Bosszúm lesújt, és megriaszt mint hirtelen jött kísértet
Mert életem legvégéig engem csak a düh éltet
[Serrano outro]
A messzeségből kiszűrődő fény még ébren tart
Az égen szögesdrótok holtak és véres part
A tenger kémlelem a háborgó ismeretlent
Hű társam a magány, végleg itt rekedtem
A csend elnyeli a kiáltást, szemet huny felettünk a hold
A hidegháború zajlik minden marad ahogyan volt.
A karjaimban halt meg a remény ahogy feladtam
Tátongó űr maradt hátra, ahogy holtan feküdtünk a fagyban.
kapcsolódó videók
