Mit tettem
Nyomorultak
Mit tettem?
Lásd, Istenem,
raboltam én!
Előbb a püspök úrtól,
és most egy kisgyerektől!
Ki hogyha nem menekül,
talán még le is ütöm!
Ó, én veszett kutya,
kivet a föld és az ég!
Újra üldöznek majd
és hová futnék...
most, hogy az életem
válaszúthoz ért...!
Van-e még remény,
egy másik t?
Az ami volt,
rég a bűnba fúlt!
Reménytelen harc volt
egész életem...
vesztettem végül,
csak egy szám lett nevem!
Láncon tengődő tetszhalottként,
kiben harag és gyűlölet ég!...
És mégis
egy ember elég,
ki hozzám szólt,
s lelkemhez ért,
hogy magam embernek érezzem,
hisz bízott bennem,
és úgy hívott: testvér!
Azt mondta:
lelkem Istené...
de hát... miért...?
Hisz köröttem
és bennem már
rég nincsen más,
csak gyűlölség!
Szemet szemért, ha kell!
Szívem dermessze jég!
Bennem így él a Törvény!
Minden más eltűnt rég...!
Ha tolvajt mond,
rám börtön vár,
duplavas, korbács,
kínzatás!...
Helyettük szabadságot kínált..
A szégyen úgy bánt,
mintha kés járna át!
Azt mondta:
Isten megbocsát..
Honnét tudna...?
Miféle fény vezérli őt,
hogy sorsom megfordíthatná?...
És most
nyelj el, sötét éj!
Vár a mély,
a dús homály!
Bűnöm tajtékzó örvény,
túl a semmi korlátján...!
Az a világ nem kell már,
mely a tiéd, Jean Valjean!
Jean Valjean, légy semmivé!
Most egy új élet vár rám!...
Lásd, Istenem,
raboltam én!
Előbb a püspök úrtól,
és most egy kisgyerektől!
Ki hogyha nem menekül,
talán még le is ütöm!
Ó, én veszett kutya,
kivet a föld és az ég!
Újra üldöznek majd
és hová futnék...
most, hogy az életem
válaszúthoz ért...!
Van-e még remény,
egy másik t?
Az ami volt,
rég a bűnba fúlt!
Reménytelen harc volt
egész életem...
vesztettem végül,
csak egy szám lett nevem!
Láncon tengődő tetszhalottként,
kiben harag és gyűlölet ég!...
És mégis
egy ember elég,
ki hozzám szólt,
s lelkemhez ért,
hogy magam embernek érezzem,
hisz bízott bennem,
és úgy hívott: testvér!
Azt mondta:
lelkem Istené...
de hát... miért...?
Hisz köröttem
és bennem már
rég nincsen más,
csak gyűlölség!
Szemet szemért, ha kell!
Szívem dermessze jég!
Bennem így él a Törvény!
Minden más eltűnt rég...!
Ha tolvajt mond,
rám börtön vár,
duplavas, korbács,
kínzatás!...
Helyettük szabadságot kínált..
A szégyen úgy bánt,
mintha kés járna át!
Azt mondta:
Isten megbocsát..
Honnét tudna...?
Miféle fény vezérli őt,
hogy sorsom megfordíthatná?...
És most
nyelj el, sötét éj!
Vár a mély,
a dús homály!
Bűnöm tajtékzó örvény,
túl a semmi korlátján...!
Az a világ nem kell már,
mely a tiéd, Jean Valjean!
Jean Valjean, légy semmivé!
Most egy új élet vár rám!...
előadó:
Nyomorultak
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Herbert Kretzmer
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14647
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: Herbert Kretzmer
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14647
kapcsolódó videók
