Árulás és ítélet
Egri csillagok (musical)
Egriek, férfiak, asszonyok,
Mióta ezek a kapuk ránkcsukódtak,
egy törvény van, egy hit, egy szó.
Ti mondjátok hát ki:
mi jár az árulónak!
Én is kijártam minden iskolát
és a harcot a harcmezőn tanultam.
Rettegték a kardom, küzdöttem vitézül,
gyávább, gyöngébb senkinél nem voltam.
Magam nem féltettem, soha ki nem tértem,
kegyelmet az ellenségtől én egyszer sem kértem.
De hogy ezt a poklot hozta ránk az ördög,
Isten miért tűri, nem tudom, nem értem!
Árulás, árulás!
Kötelet rá! Kötelet rá!
Kötelet rá! Kötelet rá!
Jó okom volt a büszkeségre,
mégis mások mind elém kerültek,
hízelgő, talpnyaló siserehad ellen
bátorsággal, karddal hogyan küzdjek?
S egyre csak gyűlt a keserűség bennem
széthúzó kis nemzet egy nagyhatalommal szemben.
Másképp kell túlélnünk! S tudtam, jól döntök,
Isten látja lelkem, miért kellett megtennem!
Nézz az emberekre, nézd sebeinket,
ez koldus, ez többé már nem fog kaszát,
ez lábát vesztette és nincs ki etesse,
ez nem látja többé Isten szép világát!
A többi meg később, a csata után
pusztul majd bele a fekélybe, sebekbe
és nem lesz támasza, nincs, aki vezesse!
Nincs már, aki megmosdasson,
egy falat kenyeret adjon,
senki nincs, ki meggyógyítson,
nem lesz már, ki elkaparjon!
Nézzetek a halottaink megtört szemébe!
Puszta kézzel marjuk már itt egymást, mint az állatok,
nem lesz itt már túlélő, hogy hírünk megmaradjon!
Hogyha ez árulás, hát áruló vagyok!
Bocsánatot nem kérek tőletek,
azok vagytok, ami én is: ember!
Jogotokat én el nem ismerem,
nem ítélkezhet rajtam, csak az Istenem!
Halál
halál
halál az árulóra!
Mióta ezek a kapuk ránkcsukódtak,
egy törvény van, egy hit, egy szó.
Ti mondjátok hát ki:
mi jár az árulónak!
Én is kijártam minden iskolát
és a harcot a harcmezőn tanultam.
Rettegték a kardom, küzdöttem vitézül,
gyávább, gyöngébb senkinél nem voltam.
Magam nem féltettem, soha ki nem tértem,
kegyelmet az ellenségtől én egyszer sem kértem.
De hogy ezt a poklot hozta ránk az ördög,
Isten miért tűri, nem tudom, nem értem!
Árulás, árulás!
Kötelet rá! Kötelet rá!
Kötelet rá! Kötelet rá!
Jó okom volt a büszkeségre,
mégis mások mind elém kerültek,
hízelgő, talpnyaló siserehad ellen
bátorsággal, karddal hogyan küzdjek?
S egyre csak gyűlt a keserűség bennem
széthúzó kis nemzet egy nagyhatalommal szemben.
Másképp kell túlélnünk! S tudtam, jól döntök,
Isten látja lelkem, miért kellett megtennem!
Nézz az emberekre, nézd sebeinket,
ez koldus, ez többé már nem fog kaszát,
ez lábát vesztette és nincs ki etesse,
ez nem látja többé Isten szép világát!
A többi meg később, a csata után
pusztul majd bele a fekélybe, sebekbe
és nem lesz támasza, nincs, aki vezesse!
Nincs már, aki megmosdasson,
egy falat kenyeret adjon,
senki nincs, ki meggyógyítson,
nem lesz már, ki elkaparjon!
Nézzetek a halottaink megtört szemébe!
Puszta kézzel marjuk már itt egymást, mint az állatok,
nem lesz itt már túlélő, hogy hírünk megmaradjon!
Hogyha ez árulás, hát áruló vagyok!
Bocsánatot nem kérek tőletek,
azok vagytok, ami én is: ember!
Jogotokat én el nem ismerem,
nem ítélkezhet rajtam, csak az Istenem!
Halál
halál
halál az árulóra!
előadó:
Egri csillagok (musical)
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Várkonyi Mátyás
szövegíró: Béres Attila
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11134
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Várkonyi Mátyás
szövegíró: Béres Attila
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11134
kapcsolódó videók
