A fény a redőnyök gátjain átjutott
S egy apró rést talált
S a homlokodnál járt
Mért sírtál álmodban, nem tudom
Nem kérdezem
Lehet nem tartozik rám
Könnytől csillogó szemed körül
Végre mosolyok ránca örül
Semmi nem múlt el, csak az idő
Kávé illata száll
Fehér zománcú bögrében áll
Semmi nem múlt el, csak az idő
Nézd a szerelmes fájdalom csöppjeit
Mint régi gyanta sebzett fán
Jajj, micsoda felhőktől futottunk
A saját könnyeiktől fogytak el
Látod sohasem faltak fel
Könnytől csillogó szemed körül
Régi mosolyok ránca örül
Semmi nem múlt el, csak az idő
Kávé illata száll
Fehér zománcú bögrében áll
Semmi nem múlt el, csak az idő