Geréb: Erre kószáltam a másik utcában, a sarkon egy kis kőbe botlottam.
Fogtam elrúgtam, utána lódultam, hát, éppen itt állt meg az ajtóban.
Boka: Erre tévedtél és újra tévedtél. Megszokásból rossz irányt vettél.
Erre járnod kár. Nem a tiéd itt már semmi sem, csak a kő, amit eldobtál.
Geréb: Az ember eltéved, ledönti egy rossz húzássa.
Boka: Az ember eltéved, de nem lehet a Grundnak Júdása.
Geréb: Ha mégis engednéd, visszatérhetnék. Ha megbocsájtassz, újra kezdhetnénk.
Az ember elrontja, de tudja jóvá, hogy tenné.
Boka: Én megbocsájtottam, de helyed itt köztünk nincs többé.
Geréb: Magatokra a bajt te hozod.
Pedig én visszavettem a lobogót.
Boka: A te kezedből soha nem veszem át.
Mit is ér, amit ellop egy renegát.
Geréb: Hát vegyed úgy, hogy a Grund már elesett.
Beszabadítom a Vörösingeseket!
Boka: A becsületet oda lett, ez a te bajod,
Hiába takarod, hiába tagadod.
Ne gyere ide ezután, tűnj el takarodj!
Geréb: Megyek el, de te egy senki leszel.
Többiek: Árulóvá tett, egy ócska, sóvár tett.
Tűnj el innen, nem kell jóvá tedd.
Geréb: Köpök rátok megyek el.
Többiek: Ki árulóvá lett, vissza nem léphet.
Tűnj el innen, a lábad gyorsan szedd!
Geréb: De sietős...
Többiek: Szedd a lábad, szedd! Szedd a lábad, szedd!
Geréb: Sok ijedős, kicsi hős...
Többiek: Szedd a lábad, szedd!
Geréb: Gyönyörű lesz majd vörösen ez a grund... vérvörösen...