Holdfogyatkozás (ft. Sixfeet)
Serrano
[Serrano]
Magamutogató szarcsimbókok a rivaldafényben
A bronx-i földalattin ragadt hiphop a miénk lenn
Megragadtunk az utcán, mélyen a mocsokba
Megfogyatkozva, kiégett panelek közt a vagonokra
Festett tagekkel jelezzük a szalagok izzanak
Ezért nem számít, ha a köztudatból kitiltanak
Az utcából kinyert erőforrás odaáramlik vissza
Nyersen a blokkok közt terjed, aki ismeri ritka
De aki ismeri, értékeli, érti nem csak bólogat,
Mint az a sok debil fasz, na készítsd a mokkodat
Itt a true hiphop az underground másként zajlik
elkoptatott stílusjelzés ez mi a pénz felé hajlik
De mi az eredetit hozzuk ahogy a nagykönyvbe vésték
Egy haldokló faj akik a legnehezebb napokat élték
A benzek mellett a valódi értékek háttérbe szorultak
Ezért láthatsz engem veletek szemben elfogultnak
Nem akarom hogy rátegyék a kezük a keselyűk erre
Mert bárminél többet ér egyetlen cseppje
A kukák közt retkesen keresem inkább a száraz kenyeret
Mint sem hogy ilyen buzik közé álljak mert ezeket
Egyesével nyírnám ki mérhetetlen gyönyörök között
A gyermeteg szarotokon még csak nem is röhögök, köcsög!
/Trapped in the motherfucking cave
Deep in the mind of a slave/
[Sixfeet]
A régmúltból hátramaradt bakeliteken a mocsok
Úgy szétbomladozott mint a paneleken a romok
A fejeteken a szorongás látszik a valóságtól
A miénken ráncok tömege a tanúvallomástól
Önmagunkat faggatjuk, ha még be is csapjuk tán magunk
A lelkünkből ott hagyott szemétbarikád a támfalunk
Az elbaszódott paradoxonok égtájáról származunk
Így csoda hogy másokhoz képest seggnyalást nem vállalunk
Bár megvan a tehetségünk, de még sincsen rá esélyünk
Hogy a példaképeink által elért szintre felérjünk
Két kézzel megérinthető hangszer nélkül zenélünk
Arra köteleznek hogy minden faszszopónak segéljünk
Ha pedig nem teljesítünk félrediagnosztizálnak
Vagy a legrosszabb eset: akár örökre is elzárnak
Egy tömegsíron az ásókat tekinthetjük fejfának
A hamisak és az igazak örökre majd elválnak
A vérem miatt szenvedek, és megoldásképp van vény
De inkább ott maradok hol nem érint meg a napfény
A csillogó világotokban magam csak rosszul érzem
Míg a depresszív magányban felragyog igazi énem
Magamutogató szarcsimbókok a rivaldafényben
A bronx-i földalattin ragadt hiphop a miénk lenn
Megragadtunk az utcán, mélyen a mocsokba
Megfogyatkozva, kiégett panelek közt a vagonokra
Festett tagekkel jelezzük a szalagok izzanak
Ezért nem számít, ha a köztudatból kitiltanak
Az utcából kinyert erőforrás odaáramlik vissza
Nyersen a blokkok közt terjed, aki ismeri ritka
De aki ismeri, értékeli, érti nem csak bólogat,
Mint az a sok debil fasz, na készítsd a mokkodat
Itt a true hiphop az underground másként zajlik
elkoptatott stílusjelzés ez mi a pénz felé hajlik
De mi az eredetit hozzuk ahogy a nagykönyvbe vésték
Egy haldokló faj akik a legnehezebb napokat élték
A benzek mellett a valódi értékek háttérbe szorultak
Ezért láthatsz engem veletek szemben elfogultnak
Nem akarom hogy rátegyék a kezük a keselyűk erre
Mert bárminél többet ér egyetlen cseppje
A kukák közt retkesen keresem inkább a száraz kenyeret
Mint sem hogy ilyen buzik közé álljak mert ezeket
Egyesével nyírnám ki mérhetetlen gyönyörök között
A gyermeteg szarotokon még csak nem is röhögök, köcsög!
/Trapped in the motherfucking cave
Deep in the mind of a slave/
[Sixfeet]
A régmúltból hátramaradt bakeliteken a mocsok
Úgy szétbomladozott mint a paneleken a romok
A fejeteken a szorongás látszik a valóságtól
A miénken ráncok tömege a tanúvallomástól
Önmagunkat faggatjuk, ha még be is csapjuk tán magunk
A lelkünkből ott hagyott szemétbarikád a támfalunk
Az elbaszódott paradoxonok égtájáról származunk
Így csoda hogy másokhoz képest seggnyalást nem vállalunk
Bár megvan a tehetségünk, de még sincsen rá esélyünk
Hogy a példaképeink által elért szintre felérjünk
Két kézzel megérinthető hangszer nélkül zenélünk
Arra köteleznek hogy minden faszszopónak segéljünk
Ha pedig nem teljesítünk félrediagnosztizálnak
Vagy a legrosszabb eset: akár örökre is elzárnak
Egy tömegsíron az ásókat tekinthetjük fejfának
A hamisak és az igazak örökre majd elválnak
A vérem miatt szenvedek, és megoldásképp van vény
De inkább ott maradok hol nem érint meg a napfény
A csillogó világotokban magam csak rosszul érzem
Míg a depresszív magányban felragyog igazi énem
kapcsolódó videók
