Keserűség

Serrano

[Verze 1]
Leszarom ki voltam, a múltam bánat!
Nem akarták, hogy más utat járjak
Ugatnának, csak ugatnának
Hogy tenni mertem, a kurva anyámat!
Ha sírtam, tehetetlennek néztek
Az emlékek bennem elevenen élnek
A pénz a minden, az elfelejtett lélek
Tetemét látom, ha a szemedbe nézek!
Mit számít bármi is?! Elfelednek végleg!
Minden elmúlik egyszer, de nézd meg:
Boldog még nem voltam igazán soha
Ezért nem számít már igazán semmi!
Karjait körém fonja a szoba
És nem akar többé már elengedni...
Elengedni...
A szabadság felé elveszve
Az elménk ketrecbe
Várom a percet, hogy engedjetek élni
Az álmaim győzködnek, hogy merjek remélni!
Nem akarok önmagamban, csendben elégni
A lehetetlent akarom a szennyben elérni
Nem a porban fetrengve kérni
A hanyatlásomat rettegve nézni!
Az álmaim nem tudja a rendszer felélni
Elsápadnak, ha a tett kezd beszélni.
Faszszopók, nem lehet bemesélni
Hogy amit elakarok, az nem lehet elérni
Egy rideg világban, hogyan lehetne férni
Ki a problémáival nem mer szembenézni?!
A félelem miatt az elvekkel elégni
Eltűrni, hogy termeszeken kell élni.
Nem alázkodom meg, növeld a terhet
Ha lőnek, ha vernek, ha felkötnek a szervek!
Akkor sem!
Dugába dőltek a tervek
De még itt vagyok az Isten basszon meg!

[Refrén]
Megmártózva a keserűségben
A depresszív egyedüllétben
Beteges zavar az elme tükrében
Lépkedem a csendes zűrjében
Félelem a feszültségem oka
Nem is lehetne szürkébb e szoba
Egy betonkoporsó, nem jön le oda
Se isten, se ember, de nem is csoda...

[Verze 2]
Mit vártok tőlem, ha elmondtam...?
Őrülten és elvontan
Szakadt cipőben, meg egy rongyban
A rideg valóságot el kell hozzam!
Ott, ahol az őrült is megtorpan
A nyomástól a lelkem elroppan
Nem engedem a boldogságot, ha megfogtam
Az álom és a lét között a határt elmostam!
A mélyben, mégis mindenki felett
Sokan azt hitték, kisemmizhetnek
De hibáztak! Mert ki sem ismerek
Egy hatalom felé sincsen tisztelet!
Az én szememben nincsenek istenek
Érzelmek ezen a szinten nincsenek
Maradok akkor is, ha a szívem kiszeded
A pénzedért nálunk nem illet tisztelet!
Ingerszegény lelkek szemein hályog
A mindent tudók szájába belepisálok
Ne protezsálj, és ne bajlódj velem
Mert én nem várhatok, hogy majd jó legyen...
Köpök a számadásra, a mű lázadásra!
Az áltatásra! A lét látszatára!
Az árja nyájra! Meg a nyáladzásra!
A sodró szarra! És az árapályra!
Alvadjon csak a nyál a szádba,
Hogy mikben élsz ember, hát bánja-kánya...
Szükségem van a szárnyalásra,
A tengerpartra, és a pálmafákra...
Nem egy düledező kártyavárra...
Te meg egy életen át állja a gyárba'!
De nagy faszt fogok én megfelelni
Azoknak kik nem tudnak, csak lekezelni!

[Refrén]
Megmártózva a keserűségben
A depresszív egyedüllétben
Beteges zavar az elme tükrében
Lépkedem a csendes zűrjében
Félelem a feszültségem oka
Nem is lehetne szürkébb e szoba
Egy betonkoporsó, nem jön le oda
Se isten, se ember, de nem is csoda...

[Outro]
De nem is csoda...
De nem is csoda...
előadó: Serrano
album címe: keressük!
megjelenés: 2017
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: keressük!
szövegíró: keressük!
stílus: Rap
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 824
Tudod mi az a MOODLYRIX

Egy olyan hangulatkártya, melynek segítségével pillanatnyi érzelmeidet tudod kifejezni. Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat.

i