Gergő, édes Gergő,
én már hazamennék,
éhes vagyok és fáradt,
bárcsak otthon lennék.
Anyácskámhoz bújnék,
vesse meg az ágyam,
mesét mondjon halkan,
ringasson el lágyan.
Szökjünk innen, amíg sötét van,
szökjünk, holnap bilincsbe vernek,
vassal megtörik kicsi bokádat,
kezemre nehéz láncot tekernek.
Ezer veszély az erdő mélye,
csupa nesz, titok, csapda, kelepce,
farkasok, rókák, vak denevérek,
gonosz manók és a fekete medve.
Fussunk innen el, ahol recseg az ág
és ébred a török, rejtsen az éj.
Kicsik vagyunk és nagy a világ.
Majd elbújunk benne,
na gyere, ne félj!
Ugye ezentúl mindig velem leszel
és a karodba veszel, ha széles az árok,
fogod a kezem, amikor félek,
ugye veled még hazatalálok.
Az ágak előled elhajolnak
megyek előre, csak add a kezed,
a Hold fénye széles ösvényt mutat már,
segít az ég is, hazavezet.