Most figyelj, van egy titkom, de nem mondhatod el
Azt, hogy a kényelemből mozdulni kell
Ha köd borítja a tájat, szavak nem hagyják el a szádat
Nem kell várni, hisz a mozgó célt nehezebb eltalálni

Ha szűk ez a bőr és a tükörbe nézve kiráz a hidegtől
Aki igazán vagy, olvas a szemedből

És rohanj, míg el nem fáradsz
Amíg csak fel nem adja a lábad
Most Érezd, hogy lüktet, érezd, hogy zsibbad
Most Érezd, hogy élsz és érezd, hogy itt vagy

Nem vártam mást, csak hogy egyedül tudjak lenni
Így a kételyekbe zárva süllyedtem a magányba
Én is felmásztam a dombra ahonnan látszódnak a csillagok
De valami azt súgta ez nem én vagyok, ez nem én vagyok

Ha szűk ez a bőr és a tükörbe nézve kiráz a hidegtől
Aki igazán vagy, olvas a szemedből

És rohanj míg el nem fáradsz
Amíg csak fel nem adja a lábad
Most érezd, hogy lüktet, érezd, hogy zsibbad
Most érezd, hogy élsz és érezd, hogy itt vagy

Maradj még, maradj még,
Maradj még, maradj még, itt vagy...
Rohanj míg el nem fáradsz,
Rohanj még el nem fáradsz,
Rohanj míg el nem fáradsz,
Míg el nem fáradsz,
Míg el nem fáradsz...

És rohanj míg el nem fáradsz
Amíg csak fel nem adja a lábad
Most érezd, hogy lüktet, érezd, hogy zsibbad
Most érezd, hogy élsz és érezd, hogy itt vagy