Fogak
Elefánt
Tarkómig futó idegszál a harisnyádban.
Nem elvonási tüneteim vannak, és már
nem is félek.
Megszokásból remegek csak tulajdonképp.
Bontanál-e a kedvemért bort ma csak úgy?
Jól érezném magam, bár nem úgy alakult.
Pulzustól független lüktető halánték,
Jót tenne, hogyha kicsit többet ORDIBÁLNÉK!
Az elment és abroszom magával rántotta!
Az középső ujjat tapasztott a szátokra!
Az letérdel szó nélkül, mindegy, hogy kinek kell,
Ez időtlent mond, az meg csak idétlen!
Legyen tiéd az összes ablak, enyém
a falba mért üvöltő/szorongó kövek!
Az én szívem már csak véres tarja,
Egymáshoz még passzoló ölek.