Egyedül
plaZma
Elhagyott utcán bolyongok én
Nem hallja senki léptem halk zaját
Szürke szempárral születtem , lelkem mélye,
Korom fekete széné égette az élet.
Nem remélek inkább tekerek egy cigit,
Nagy levegőt veszem és le nyugszom egy kicsit.
Egyedül,egyedül, nagyon rossz egyedül,
Szivem folyton egyetlen kapcsolatba menekül.
Érdekel ,hogy ,hogy vagyok? Kibaszott cefetül,
Akkor leszek remekül , ha ez a füledbe bekerül .
Te!! Remeg a kéz, pörög az ész ,ébred a gondolat,
A mindennapok sodrásában élem meg a poklomat.
Baszod! Az életem folyton folyvást fojtogat,
Ponyvaregénynek irták meg az égiek a sorsomat
Teljesen ki akadtam a lelkem lett lakatlan,
Kihaltak belőlem mint bábok a kirakatban.
Lakat alatti érzelmek , suttogom halkan ,
Szabadnak születtem és szabadnak haltam .
Reff: Nem sirok többet világnak, Istennek ,
Nem bizok többé azokban akik ismernek.
Nem birok többé, többé nem,
Megfojtani érzés , bár lett volna több érmem.
Láttad már apad ,hogy épp csalja anyád?
Láttad már spanod mikor egy pakker leráz?
Láttad már szerelmed ,hogy más faszát szopja?
Szerintem az élet létezésem pokla.
Na de láttad már testvéred bőrig soványan?
Én már láttam mindent, az elmémben homály van.
Szeretteim feladták, nem kellettem senkinek,
Egyedül maradtam igy akarták a fentiek.
Kiszáradtak szemeim ,nincs bennük könnycsepp,
Nem kell ,hogy döntsek, igy minden könnyebb.
Sodródók az árral, sorsom keserű,
Gyülekeznek a felhők, köröznek a keselyűk.
Emlékek gyötörnek , fájdalom és bánat,
Lelki világom egy ketrecbe zár állat .
Senki se tudja mit érzek mélyen legbelül,
Előttem az utam és én megyek neki egyedül.
2x Reff: Nem sirok többet világnak, Istennek,
Nem bizok többé azokban akik ismernek.
Nem birok többé, többé nem,
Megfojtani érzés, bár lett volna több érmem.